Köztudomású, hogy a gépjárművek utasterében alkalmazott passzív biztonsági eszközök védelmet nyújtanak használóik számára egy esetleges baleset bekövetkezésekor. Amikor a passzív biztonsági eszközökről beszélünk, az emberek többsége automatikusan a biztonsági övre gondol. Ez alapvetően érthető, hiszen a több mint fél évszázada kifejlesztett biztonsági eszközt 1976. január elseje óta hazánkban is kötelező használni - először az első, majd a hátsó üléseken -, emellett a biztonsági öv használata állandó elemét képezi napjaink közlekedésbiztonsági kommunikációs és felvilágosító tevékenységének. A gépjárművek története legfontosabb biztonsági fejlesztésének tartott biztonsági öv „árnyékában" viszonylag kevés szó esik egy hasonlóan fontos biztonsági eszközről, a gyermekbiztonsági rendszerről, mely legismertebb képviselője a biztonsági gyermekülés.

 

A gyermekbiztonsági rendszerek világszerte kiemelt fontosságú utasvédelmi eszközöknek számítanak, melyek a „legkisebbek", a 0-12 év közöttiek védelmét szolgálják. A gyermek utasok a gyermekbiztonsági rendszereket használva érezhetik magukat a legnagyobb biztonságban, melyek a személyi sérülések és tragédiák elkerülésének leghatékonyabb, speciális eszközei.

 

Kevesen tudják, hogy a gépjárműben utazó gyermekek sérülési, halálozási kockázata hétszer nagyobb akkor, amikor testi épségüket gyermekbiztonsági rendszer nem védi. Ez a megdöbbentő adat egyértelműen jelzi az eszköz szerepét és használatának fontosságát.

 

A gyermekbiztonsági rendszerek, azon belül a biztonsági gyermekülés jóval fiatalabb eszköz, mint a klasszikusnak számító biztonsági öv. A speciális fejlesztésű gyermekülések használata a 80-as évek végén, valamint a 90-es években terjedt el. Eleinte csak ajánlott volt a gyermekülés használata, majd fokozatosan vált kötelezővé a Föld valamennyi kontinensén. Magyarországon a KRESZ 2002. január 1-én hatályba lépett módosítása tette kötelező jellegű előírássá a biztonsági gyermekülések használatát a legfiatalabb utasok védelme érdekében. Mulasztás esetén a jogi felelősség - érthető módon - a gépjárművezetőt terheli.

 

Felvetődhet a kérdés: miért van szükség gyermekbiztonsági rendszerekre, s miért nem számít elégséges megoldásnak a biztonsági öv a gyermekek vonatkozásában?

 

A napjainkban általánosan használt ún. „három pontos" biztonsági öv sajátos tulajdonsága, hogy közúti baleset esetén az ütközés során keletkezett energiát elsősorban az emberi test legerősebb részei felé vezeti el (csípő, mellkas stb.). A gyermekek vonatkozásában az öv azért nem jelent hatékony megoldást, mert a testi és szervezeti sajátosságok miatt az ütközés során fellépő mozgási energia nagyobb mértékben tevődne át az olyan fontos belső szervekre, mint a szív, a tüdő vagy a máj, s a létfontosságú szervek érintettsége jelentősen megnöveli a súlyos sérülések és közúti tragédiák bekövetkezésének kockázatát.

 

A gyermekbiztonsági rendszerek tehát speciális védőeszközök, melyek elsősorban közlekedési baleset esetén nyújtanak védelmet a gyermek utasok részére. Használatuk megakadályozza, hogy a gyermekek az ütközés következtében kiessenek a gépjárműből (mely az esetek többségében tragédiához vezet), továbbá a rendszerek használata által nagyságrendekkel csökken a személyi sérülés kialakulásának veszélye.

 

Az előzőeken túl a gyermekbiztonsági rendszerek nem csak balesetek esetén hasznosak, hiszen egy hirtelen bekövetkező manőver (fékezés, kanyarodás stb.) során is védik használóik testi épségét. Számos autógyártó évek óta azzal segíti elő a gyermek utasok biztonságát, hogy járműveikbe gyári rögzítési pontokat (Isofix) épít, melyhez a különböző gyermekülések megbízhatóan, stabilan rögzíthetők.

 

A gyermekbiztonsági rendszer akkor nyújtja a leghatékonyabb védelmet, ha azt a gyermekek testméretét, továbbá testük tömegét figyelembe véve választják meg, és alkalmazzák. Ez egyébként a biztonsági eszközök használatának egyik leggyengébb pontja, hiszen a szülők jelentős része a gyermekülésekkel kapcsolatban meglehetősen hiányos ismeretekkel rendelkezik, vásárlás előtt többnyire nem kapnak korrekt tanácsokat a leghatékonyabb egyedi megoldásokról, laikusként pedig nem lehetnek tudatában a legfontosabb biztonsági szempontoknak és elveknek.

 

A gyermekbiztonsági rendszerek használatával kapcsolatos másik probléma financiális oldalról jelentkezik. Az eszközök ugyanis nem tartoznak a gépjárművek eredeti „gyári" felszerelési tárgyai közé, azokat utólag kell beszerezni, ráadásul a gyermek növekedése során az eszközöket több ízben cserélni kell, s az anyagi tehertétel sok családnál komoly problémát jelent.

 

A biztonsági gyermekülések használata az elmúlt évtizedben sokat fejlődött, köszönhetően a kötelező jogszabályi előírásoknak, a szigorodó szankcióknak, valamint a közlekedők megfelelő tudatformálásának. A szülők egyre nagyobb hányada van azzal tisztában, hogy a gépjárműben védtelenül utazó gyermekek jelentős sérülési és halálozási kockázatnak vannak kitéve, melyet megfelelő gondossággal, a gyermekbiztonsági rendszerek használatával a töredékére lehet csökkenteni.

 

Itt jegyzem meg, hogy az ismert EU szakértői álláspont szerint a gyermekbiztonsági rendszerek a balesetek 70-80%-ánál hivatottak a fiatal utasok védelmét szolgálni. Teljes körű biztonság elérésére sajnos azért nincs esély, mert bizonyos közúti balesetek során (frontális ütközések stb.) olyan jelentős energia lép fel, melyet az emberi szervezet egyszerűen már nem képes sérülés nélkül elviselni. Nagy sebességű ütközés során a belső szervek még a passzív biztonsági eszközök használata mellett is nagy erővel ütköznek más szerveknek, illetve csontoknak (mellkas, gerinc stb.), amelynek következtében már nem a sérülés keletkezése, hanem annak súlyossági foka a kérdés.

 

A gyermekbiztonsági rendszer használati aránya - a biztonsági övhöz hasonlóan - országonként eltér. Az európai adatok általában azt mutatják, hogy azokban az országokban, ahol a biztonsági öv használati aránya az általános értéknél magasabb, ott a gyermekbiztonsági rendszerek használatára is nagyobb figyelmet fordítanak.

 

Az elmúlt évben az európai közlekedésrendészeti szerveket magába foglaló TISPOL (European Traffic Police Network) szervezet az egy hétig tartó „Seatbelt" kampánya keretében egy felmérést készített a gyermekülések használatára vonatkozóan.

 

Az adatokat a TISPOL akcióban részt vevő egyes tagállamok rendőri szervei gyűjtötték össze a közúti ellenőrzések tapasztalatai alapján. A felmérés a lakott területen belüli és kívüli utakra egyaránt vonatkozott, melynek kivonatát az alábbi táblázat tartalmazza.

 

 

A táblázat alapján jól látható, hogy a gyermekbiztonsági rendszerek használatának aránya a felmérés idején 60% és 97% között mozgott. A 60%-os értéket Szlovéniában, míg a 97%-ot Németország lakott területen kívüli útjain mérték. Kimagasló, azaz 90% feletti értéket mértek továbbá Norvégiában és az Egyesült Királyságban, de Franciaország teljesítménye is átlag feletti.

 

Érdekesség, hogy a TISPOL felmérése a használati arány mellett az alkalmazott szankciórendszerek feltérképezésére is irányult. Ennek keretében megállapítható, hogy a gyermekbiztonsági rendszer használatának elmulasztása esetén a tagállamok megfelelő hatóságai alapvetően pénzbírságot szabnak ki, mely összege általában 50 és 150 Euro között van. Németországban és Ausztriában a büntetési tétel 50 Euro, míg Spanyolországban ennek a háromszorosa, azaz 150 Euro. A legmagasabb büntetési tételek Portugáliában tapasztalhatók, ahol a pénzbírság összege 120 és 600 Euro között van, attól függően, hogy a mulasztás eredményezett-e személyi sérülést avagy sem (pl. közúti baleset esetén).

 

Az elmúlt évtizedben Magyarországon is jelentős fejlődés tapasztalható a gépjárműben utazó gyermekek biztonsága terén, ugyanakkor a hazai értékek sajnálatos módon még elmaradnak a régebbi uniós tagállamokban tapasztalható értékektől.

 

A Közlekedéstudományi Intézet adatai alapján 1999-ben a gépjárműben utazó gyermekek közül csak minden tizediket ültettek biztonsági gyermekülésbe, igaz, akkoriban a gyermekülés használata még nem volt kötelező. Ezzel szemben a legfrissebb, 2009. májusi felmérés adatai már a gyermekbiztonsági rendszerek 67,8%-os használati arányáról tudósítanak. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy egy évtized alatt csaknem hétszeresére nőtt a gyermekbiztonsági rendszerek használatának aránya.

 

Az elmúlt három év változásai a következő táblázatból figyelhetők meg.

 

 

Végezetül a jövőről.

 

A gépjárműben utazó gyermekek biztonságának fokozása minden bizonnyal egyike lesz az Európai Unió következő évtizedre vonatkozó legfontosabb közlekedésbiztonsági törekvéseinek. Az elmúlt év végén nyilvánosságra hozott 4. Európai Közlekedésbiztonsági Akcióprogram tervezete a 2010-2020 közötti időszak közösségi közlekedésbiztonsági céljait és feladatait tartalmazza.

 

Az elfogadás előtt álló program egyik fő célkitűzése, hogy a következő évtizedben 60%-kal szükséges csökkenteni a közúti gyermektragédiák számát. Tekintettel arra, hogy az esetek jelentős részében a gyermekek a gépjármű utasaként szenvednek súlyos, vagy halálos sérüléseket, ezért a célkitűzés teljesítésében a gyermekbiztonsági rendszerek továbbfejlesztésének s a használati arány növelésének kiemelt szerepet szánnak.

 

Az elmúlt időszakban a biztonsági gyermekülések jelentős változásokon mentek keresztül annak érdekében, hogy a gyermekek biztonságát tovább növeljék, és ez a folyamat napjainkban is tart.

 

Vélhetően kevesen hallottak a CREST projektről, melyet 1996-ban indítottak útjára. A CREST projektben különböző gépjárműgyártók, egyetemi laboratóriumok és európai kutatóintézetek működnek együtt az EU Bizottság támogatása mellett. A CREST projekt kifejezett célja a gépjárműben utazó gyermekek biztonságának fokozása, kényelmes, biztonságos és könnyen kezelhető gyermekbiztonsági rendszerek kifejlesztése.

 

A projektben kiemelt feladatként jelentkezett az olyan személysérüléses, illetve halálos közúti balesetek adatainak összegyűjtése, mely sértettje gépjárműben utazó gyermek volt (eddig mintegy 400 baleset adatainak feldolgozására került sor). Az adatok összegyűjtését és feldolgozását követően a második munkafázist a közúti balesetek elemzése és rekonstruálása képezi, mely során töréstesztek végrehajtásával, tesztbábuk alkalmazásával kísérlik meg modellezni a sérülések kialakulását.

 

Ezek a kísérleti adatok és elemzések nyújthatnak reális alapot azokhoz a további munkálatokhoz, melyek a legnagyobb védettséget nyújtó gyermekbiztonsági rendszerek kifejlesztésére, illetve a megfelelő szabályozási kérdések meghozatalára irányulnak.

 

Gégény István