A gazdaságos vezetés egyik fontos alapfeltétele, a jármű mozgására ható ellenállások optimális kivédése, többek között a légellenállás figyelembe vétele.  Egészen addig, míg nem voltak gyors járművek, elképzelhetetlennek tartották, hogy valaha is befolyásolja a szél a szárazföldi közlekedést, bár ha akkor valaki megkérdezi a tengerészeket, hogy milyenek is azok az üvöltő szelek a Horn foknál, bizony másképp álltak volna ehhez a kérdéshez. A légellenállást alapvetően három tényező befolyásolja: 1/ Haladási sebesség 2/ A jármű formája /cw érték/ 3/ A szélirány és a szélsebesség.   Még a tizennyolcadik század elején is sok tudós vélekedett úgy, hogy a levegőnél nehezebb tárgy bizony képtelen a felemelkedésre, a repülésről szőtt vágya az embereknek nélkülöz minden tudományos alapot. Nosza, nem kellett sokat várni, míg ez a magvas kijelentés értelmét vesztette, a kísérletező ember rájött a haladási sebesség bizony megfelelő felülettel, melybe belekapaszkodhat a levegő, csudákra képes. Ma mindennapos, hogy hatalmas Jumb-ok röpködnek az égen, a Holdra szálláshoz több mint ezer tonnát emelt, majd gyorsított iszonyatos sebességre az egymásra támaszkodó gázfolyam, sőt egy-egy felhőtoronyban a feláramlásnak köszönhetően több ezer tonna víz is amióta világ a világ vándorútra kél, s ha valahol a Föld másik oldalán aztán hirtelen lehull, iszonyatos rombolást okozva. Egyszóval érdemes odafigyelni, hiszen a légellenállás a pénztárcánkra is jelentős hatással van.   Az autógyártók nem véletlenül adják meg az optimális fogyasztást hetven és kilencven kilométeres óránkénti sebesség köré. A járművekre ható légellenállás ugyanis a sebesség növekedésével négyzetes arányban növekszik és ennél a tempónál még nem lép be igazán a jármű formája, az csak ettől az értéktől felfelé kezd dolgozni, mégpedig hatalmas vehemenciával.   Az optimális sebesség függ a jármű formájától, minél jobb a cw érték, annál magasabb,  de még a legkedvezőbb alakú autók is kifulladnának 12o-13o kilométeres óránkénti sebesség felett, ha nem rendelkeznének  erős, ám energiafaló motorokkal.   Hosszabb távú repülésnél gyakran megesik, hogy a gép hátszelet kap odafönt. Tízezer méter felett nem akármilyenek, van hogy a jet stream-ek, magyarul futó áramlások, 2-3oo kilométeres óránkénti sebességgel vigadoznak, és jóval a menetrendi érkezés előtt landolnak. Egy Amerika-Európa távon plusz-mínusz az eltérés akár egy óra is lehet. Nem csak a menetidő csökken, hanem az üzemanyag fogyasztás is, vagy épp nő. Nem véletlen, hogy a pilóták gyakran vadásznak az irányítással karöltve az ingyen tolóerőre. Ugyanez fordítva is igaz, sőt a négyzetes hatás miatt még igazabb.   Hosszabb úton tehát jelentős fogyasztás különbség adódik abból, ha szemből, vagy épp hátulról fúj a szél! Különösen a százas körüli tempónál lehetne hasznos az autóban egy fedélzeti szélmérő, hiszen ha szemből próbálkozik - mondjuk óránként húsz kilométeres sebességgel -, akkor a tempót csökkentve négyzetesen /!/ kisebb légellenállással számolva bizony jelentős üzemanyag mennyiséget takaríthatunk meg, ugyanúgy hátszélnél a fogyasztás lényeges növekedése nélkül is növelhetnénk a tempót. De fújhat oldalról is, itt is érvényes hatása, hiszen ha a haladási iránnyal kilencven foknál kisebb szöget zár be, akkor az eredő erő szembe szélnek, ha nagyobbat, akkor hátszélnek minősül.  Az oldalszél meglehetősen kellemetlen útitárs, egy-egy nagyobb behemót jármű mellett elhaladva, vagy alagútból, bevágásból kibukkanva, nagyot dobhat az autón.   Marnitz László