Németországi tapasztalatok

Egy 2008-as németországi felmérés adatain alapuló kutatás szerint a kerékpárosok közúti balesetben szerzett súlyos és halálos sérüléseinek kockázatát bukósisak viselésével csökkenteni lehet. A felmérést végző szakemberek az elsődleges kutatások mellett további vizsgálatokat végezve olyan következtetésre jutottak, hogy a családi körülmények, a lakhely, a kerékpározás rendszeressége és az adott személy neme is nagy mértékben befolyásolják a bukósisak használatára való hajlandóságot. A kutatás eredményeit a bukósisak használatát népszerűsítő közlekedésbiztonsági kampányokban hasznosítják.

A közúti biztonság és a sürgősségi egészségügyi ellátás fejlődése ellenére még mindig nagy számban történik súlyos és halálos kimenetelű kerékpáros baleset. Németországban a lakosság mintegy 11%-a használ legalább naponta egyszer kerékpárt. Kilométer arányosan a kerékpárosok szenvedik el a legtöbb halálos balesetet. Németországban évente több mint 400 halálos kimenetelű baleset történik, ami háromszor több mint a gépjárművek esetében. Bár a halálos balestek száma 2000 óta évente 25%-kal csökkent, a sérülések száma folyamatosan nő. 2000-ben mintegy 72 000 kerékpáros sérülést jegyeztek, ez a szám 2008-ra 79 000 fölé nőtt. A Német Statisztikai Hivatal nem jegyzi a sérülések típusait, az elemzések alapján megállapították, hogy a kerékpárosok az esetek 50%-ban az arcukon és a fejükön sérülnek meg.

A kormányzat részéről erőfeszítéseket kell tenni a kerékpárhasználat, a környezettudatosság, a fizikai erőnlét javítása és más közegészségügyi programok mellett a balesetek bekövetkezésének eredetét vizsgáló kutatásokat támogatását illetően is.

Ezek a tanulmányok több aspektusból vizsgálják és bizonyítják, hogy bukósisak használatával a sérülések súlyosságát csökkenteni lehet. Napjainkban az önként bukósisakot használók száma a legtöbb országban alacsony. A bukósisak használati hajlandóság kutatásának eredményeinek ismeretében a politikai döntéshozók könnyebben tudnak hatékony, a sisak használatát népszerűsítendő kampányokat indítani vagy a használatot kötelezővé tenni.

A cikk alapjául szolgáló tanulmány a németországi bukósisak használatot vizsgálja, alapul véve korábbi amerikai kutatásokat (Rodgers, 1995; Bolen, 1998; Harlos, 1999). A kutatók különböző szempontokat vizsgáltak: Rodgers a kerékpározási szokásokat családi körülmények, kerékpárhasználat rendszeressége és a közúti forgalom tekintetében elemezte. Bolen és Harlos felismerte, hogy a földrajzi elhelyezkedésnek is fontos szerepe van a szokások vizsgálatában. A nők és férfiak bukósisak viselési szokásait mindhárman külön-külön vizsgálták, amikből egyértelmű következtetéseket állapítottak meg.

A tanulmányban felhasznált adatok a „Mobilitás Németországban” (MID) országos felméréséből származnak, ami a Német Szövetségi Közlekedési Minisztérium megbízásából készült. A mintából kivették azokat a közlekedőket, akik 17 évnél idősebbek és nem tudnak kerékpározni. Így összességében 19 646 közlekedőről állt rendelkezésre adat.

A felmérés telefonos kikérdezéssel történt, a válaszadókat háztartásukról és személyes szokásaikról egyaránt kérdezték. A mintában külön választották a bukósisakot rendszeresen (12,4%), alkalmanként (9,4%) és egyáltalán nem (78,2%) használókat.

Bolen és Harlos kutatása szerint a nők 12,4%-a míg a férfiak 39,3%-a visel bukósisakot kerékpározás közben. A mintát több különböző társadalmi szempont szerint is csoportosították, e szerint a legnagyobb részt 17,6%-ban a kisgyerekes családok viselik a sisakot.

A mintát empirikus módszertan szerint vizsgálták. A vizsgált jellemzők pozitívan és negatívan is befolyásolhatják a sisak viselését, legtöbb esetben nem lehet teljes bizonyossággal megállapítani melyik tényező mennyire van hatással a bukósisak viselési hajlandóságra. Két tényezőről azonban elmondhatjuk, hogy többnyire pozitívan hatással bír: az egyik a jövedelem nagysága, a másik pedig gyermek jelenléte a családban. Az utóbbi két irányban is befolyásolhatja a sisak viselésének gyakoriságát, mivel a szülő könnyen hatással lehet gyermekére és a gyerek miatt a szülő is inkább fogja hordani a bukósisakot kerékpározás közben.

Az életkor is fontos befolyásoló tényező. Míg a fiatalok először nagyobb arányban hordják a sisakot, a későbbiekben ez a szokás háttérbe szorul, elmaradozik. A további szempontok tekintetében elmondható, hogy diplomával rendelkezők nagyobb valószínűséggel veszik fel és a bukósisakot, hasonlóan azokhoz, akik napi rendszerességgel kerékpároznak. Hozzáadva a mintához azokat, akik évente csak néhány alkalommal ülnek kerékpárra megfigyelhetjük, hogy a minta nem lineáris. Azok ugyanis, akik vagy csak nagyon sűrűn, vagy csak nagyon ritkán kerékpároznak, kisebb valószínűséggel használják a sisakot.

Földrajzi elhelyezkedés tekintetében a Kelet-Német háztartásokban jellemzően 4,7%-kal kevesebben hordanak bukósisakot, mint az ország többi részén. Ez összefüggésbe hozható a kereset nagyságával és a családban lévő gyermekek számával.

Összességében látszik, hogy a nők minden összehasonlítási szempont tekintetében kisebb valószínűséggel veszik fel a sisakot a kerékpározáshoz. A legnagyobb eltérést ebben a tekintetben a 25 és 70 év közötti korosztályban állapították meg.

A tanulmány igazolja az eddigi kutatások eredményeit, miszerint a bukósisak használat arányát gyermekek közlekedésben való részvétele javítja a legnagyobb mértékben. A németországi tanulók 95%-a vesz részt valamilyen kerékpáros közlekedésbiztonsági programban, aminek ez az eredmény valószínűsíthetően köszönhető. A jövőre nézve ezeket a programokat folytatni kell, lehetőleg olyan módon, hogy a gyerekeken kívül a család minél több tagja vegyen részt rajta.

A német kutatásból az is kiderült, hogy a legkisebb valószínűséggel a nők, a falvakban élők és alacsonyabb jövedelemmel rendelkezők viselik a bukósisakot. A kerékpáros közlekedés biztonságosabbá tétele érdekében a jövőbeli kampányoknak ezen célcsoportokra különösen nagy hangsúlyt kell fektetni.

Forrás:

Nolan Ritter, Colin Vance (2010) - The determinants of bicycle helmet use: Evidence from Germany; Accident Analysis and Prevention pp. 95-100